Seite:Uald Söldring Tialen.pdf/11

7

   Wedt dü Ek ?
   Feist mi dagh !
   Med ön Week
   Haa wat Lagh.
   Man kjenst sii,
   Wat ik jit ?
   Da best frii ;
   Best mi quit. "

   Diarüp let hi dit Faamen gung. Jü lööwet höm,
jü wilð höm de leeter Inj Beskiid dö; man jü taaght :
Ik faa nogh hur tö weeten, wat de Friier jit. Dagh
al hur jü fraaget küð em höm ek. - Jü ging de lee-
ter Inj weððer bi Strönd en skrualet ; jü ging ön Taagh-
ten al förder, olter jü üt tö Töörhörn kam. Da kamt
höör fuar, üs wan jü ön de Barig hokken sjungen jert .
Jü bleef stuunen en harket. Da jert jü düüdelk höör
Friier sin Stem. Hi seet wel sa bliið en soong :
   „Delling skel ik bruu ;
   Miaren skel ik baak ;
   Aurmiaren wel ik Bröllep maak.
   Ik jit Ekke Nekkepen ;
   Min Brid es Inge fan Raantem.
   En dit weet nemmen üs ik alliining"

   Diar jü dit jert, da waað jü bliið. Jü kiirt met-
jens töbeek tö Taatjemglaat, en teeft höör Friier diar.
Hat waaret ek lung, da kam hi uk. Jü rööp höm tö :
„Dü jist Ekke Nekkepen, en ik bliif Inge tö Raantem".
– Da löp jü wakker tüs me höör gulð Ketting en
Ringer, en hi wiar narret.
   Sönt de Tid wiar de Miarman arig üp al Raan-
temböör en Sölðring. Hi maaket jam Skaabernak en
Ünlek, al hur hi küð. Hi aurfääl jaar Skeepen en